
Amíg én itt verem a fejem a falba aktívan, egy kis 'antik' olvasnivaló:
"2005.10.24.07.33.
Tök jó. :) nincs net.. úgyhogy most wordbe írok, majd később bemásolom.
Igazából csak annyit akartam írni, h most igazán segíthetne nekem vki, mert nagyon viszket a nyakam. Csikizi a hajam, és mivel most festettem ki a körmömet, nem tudom megvakarni. Ami elég gáz. Szóval itt rángatózom.. :) komolyan mondom a női élet hemzseg az inkvizíció eszközeinek kései leszármazottjaival.
Tulajdonképpen semmi ennél értelmesebbet nem akartam írni, csak annyira bepipultam a fibernetre, hogy gondoltam azért sem hagyom, h kiszúrjanak velem.
A párom éppen az sztkban alkot, ment lecsapoltatni a vérét. Ha visszajött, közösen ellógjuk a mai napot :) Még nem tudom, mit csináljuk, de azt hiszem elverjük az önkormányzattól kapott ösztöndíjam maradékait. Ha minden igaz, délután azért beülök az egyik gyakorlatra, de még nem biztos. Szerintem elugrunk ipari mennyiségben fénymásolni, aztán visszaviszem a könyveket a könyvtárba. Ezek ugyanis kötelezők, de eddig semmi kedvem nem volt elolvasni/kijegyzetelni őket... :) a fénymásolat meg majd jó lesz vizsgaidőszakban.
Lassan vakarható állapotba kerül a körmöm :)
dejóó :)
Elnézést a kissé infantilis viselkedésemért, de úgy látszik egy viszkető nyak a legrosszabbat hozza ki az emberből.
Nem is meséltem, hogy szombaton lettünk 32 hónaposak a párommalJ igen, még mindig számoljuk. Azért szerintem tök jó. Ez annyit tesz, hogy 2 és fél év és 2 hónap. Bizony. Ennek örömére rendeltünk rántott sajtot tartárral, hasábburival és jól mindmegettük. És délelőtt, amíg aludt (bulizni volt előző éjjel), rajzoltam neki :) tiszta béna lett, de azért értékelte a fáradozásomat. :D
Jé, megtaláltm az órámat. Nem mintha kerestem volna, de biztos hiányzott volna nap közben.
A fibernet meg elmehet a... na, oda. :) Szoktassatok le a csúnya beszédről. Egy ilyen sziporkázóan szellemes, lenyűgözően intelligens, kirobbanóan életvidám és lehengerlően szemetgyönyörködtető (:Dnaná..) nőhöz, aki ráadásul magyar szakos, no nem, igazán nem illik ez az útszéli stílus.
Mellesleg a fenti jelzők nagy része per pillanat nem illik rám, mivel hétfő van, és reggel van, ami külön-külön még nem is olyan nagy baj... na de együtt?!?!"
A 2007-es év első bejegyzése, íme:
Van ez a játék, ez a mém. A lényege ugyebár, hogy eláruljunk öt titkot magunkról, olyasmit, amit kevesen tudnak, de legalábbis blogban még sosem írtuk le. Ha ezt bepostloltuk a saját blogunkba, meg kell hívni öt újabb személyt a játékba. Ennél bővebben mondjuk én sem ismerem a szabályokat. :)
1. A mentolos rágótól mindig tüsszögök.
2. A keresztelőm egy családi vita miatt elmaradt. Ezt tízéves korom körül tudtam meg egy véletlen elszólásból.
3. Gimis éveim nagy részét lefedte plátói szerelmem egy srác iránt, akire azért figyeltem fel, mert egyszer láttam, ahogy iszonyú gyengéden a pártfogásába vesz egy kóbor kiscicát a pályaudvaron.
4. Anyukám egyik nemzeti ünnepünkön született én pedig március 15-re voltam kiírva. De már akkor is lázadó típus voltam, úgyhogy tíz nappal korábban felrúgtam a jövendölést. :)
5. Évekig néptáncoltam, furulyáztam, két évig zongoráztam, nyolc évig pedig kórusban énekeltem (volt, hogy egyszerre kettőben is). Mára mégis teljesen elfelejtettem a kottaolvasás művészetét. Pláne basszusban.
Engem legjobb tudomásom szerint csak Léna hívott táncba, én pedig a következő személyeknek dobom a csokrot: nórika, duplavé kisasszony alias bloodflower, megan, Tisss és Mankó. Hajrá-hajrá, kíváncsi vagyok. :)
Annyi mindent írhatnék mostanában, hiszen az elmúlt hét például tiszta rohanás volt, de valahogy nem megy. Sok minden történt, most meg sok mindennek kéne történnie, pl. vizsgákra kellene készülnöm, vagy legalább aludnom. El kellene mennem a könyvtárba S.Ö.R.-ért, még mielőtt délben bezár, de valahogy ahhoz se fűlik a fogam, lusta vagyok megmozdulni.
Nem is meséltem, miket kaptam karácsonyra (no nem sok minden, nem kell megijedni): a Túl a sövényen DVD-t (éééédi:), egy ponyvát, ami jól esett földhözragadt lelkemnek: A kék szűz (Tracy Chevalier, félve írom le:) , és két színházjegyet jan. 31-re. Érdekes egybeesés: a Caveman-re. :)
Ezeket a páromtól kaptam, plusz ráadásként a szupertitkos küldetésünk hipertitkos bankszámláján kuporgatott kis megtakarításomat is megduplázta. :))))) :*
Aztán úgy mindenki mástól kaptam egy kamionnyi piperecuccot: samponokat, tusfürdőket, kencéket, pakolásokat, habfürdőt, meg ilyenek. De tényleg töméntelen mennyiségben. És persze még a tavalyiak nagy része is érintetlen... (Ilyenkor mondjuk azért erősen elgondolkodok, hogy ennyire nem ismernek, vagy ennyire átlagos vagyok, hogy semmi személyes ötletük sincsen? de psszt, ezt csak így zárójelesen). A nővéremtől kapott kencékkel mondjuk kicsit más a viszonyom, mert nem csak hasznos, de igazán kényeztetős dolgokat választott, és ráadásul ezekre én sose adnék ki annyi pénzt, amennyibe kerülnek.
Ezzel az egésszel az a legnagyobb bajom, hogy nem vagyok egy amolyan piperemán csajszi, fogalmam sincs, mit kezdjek ennyi mindennel.
A szüleimtől meg a nagyszüleimtől nem volt ajándék, mint minden évben, most sem kívántak belefolyni ebbe a karácsonyi őrületbe, még december elején kaptam tőlük egy kis pénzmagot. Persze hol van az mááár. :) valóban karácsonyi ajándékokra költöttem, csak nem a sajátomra. :)
"Én most elmegyek kirándulandusz (na jó, még várok reggelig), aztán majd jövendüsz valamikor. Addig légy jó, meg a legyek is jók.
Adieu mindenkinek!"
- ------------------------------- idézet vége ------------------------------- -
Duplavé Kisasszony!
amennyiben magára ismert, kérem jelentkezzen a szerkesztőségben.
Most pedig fogom magam és becsukom ezt a csúnya internetet. Kikapcsolom a számítógépet és elkezdek életet élni.
Kezdésképpen kicsit emberodút formálok ebből a kevéske négyzetméterből itt körülöttem, aztán talán iszom egy kávét és leülök olvasni egy jó könyvet. Később pediglen összeszedem magam és kimegyek a napfényre, ebbe a szép időbe... s talán elmegyek a tékába valami jó kis filmért.
Épülésemre.
Csakhogy kezdjünk már élni végre.
És talán a többnapos fejfájásom is elmúlik, ha nem töltök tizenórákat a monitor előtt.
A modern korok gyermeke vagyok én.
Elrejtettem a blogon számlálókat. Viccesek.
Tudatják velem például, hogy ezerkétszázhatvanhárom napja vagyok ember oldalbordája, hogy még kétszázhét napom van a 21. életévemből, hogy még 144 nap van hátra a 2006-os évből (vagy ha úgy tetszik, még 144 nap a szilveszteri buliig) és hogy már csak 27 nap van hátra a vakációmból.
Bele kell húzni ;)
És a legdurvább: a legújabb számlálóm mutatja, hogy mennyi ideje látom a napvilágot... ez kissé már hátborzongató. Ez a 7827. napja életemnek.
bizarr, hogy valami számolja a pillanataimat...
úgy is mondhatnám, napjaim meg vannak számlálva :):):)
Engedtessék meg nekem is, hogy hozzájáruljak a hatáshoz.
Olvastatok már Emilyről? A bosszúálló feleségről, aki a legmodernebb eszközökkel járatta le hűtlen férjét?
Aki kihasználta az interaktív médiában rejlő lehetőségeket, aki bebizonyította, hogy mire képes valójában az internet?
Szerintem lenyűgöző sztori.. ;)
Most, éppen most pattant ki a fejemből egy nagyon jó ötlet, amihez valószínüleg hamarosan a segítségeteket kérem! Bloggal és nettel és ilyesmivel kapcsolatos, főleg olyanok segítségére számítok, akik blogbéli ismerősökkel már hús-vér kapcsolatokat is kialakítottak, blogos/netes szerelmek előnyben:D
Amint körvonalazódik, újra jelentkezem:)
Úgy látom ebben az új rendszerben már nem lehet annyira széjjelpiszkálni a sablont. Vagy csak még nem jöttem rá a titkára. Hát. Altatjuk a problémát.
Túl vagyok a hatodik vizsgán és helyhiány miatt elutasították a pályázatomat a nyári egyetemre. lőjetek. le.
Tegnap egy boldog hajnali postot hiúsított meg a freeblog kedves restaurátor brigádja, de ma már nem állhatnak az utamba.
Csak az a baj, hogy a boldogságot elfújta a szél, én meg jól itt maradtam egyedül a .... .... a....
... a kulimászban.
megalvadt hirtelenségek egy idomítható ifjú agyvelő tollából...
RSS